Majdnem minden vasàrnap elmegyunk a piacra, ahol lomtalanitàskor talàlt èrtèkes vagy vacak tàrgyakat, mindenfèle règi szèp vagy giccses kèpeket, jò vagy òcska lemezeket, rozsdàs ès ùj szerszàmokat, csak poros vagy moly ràgta bundàkat, nem divatos menyasszonyi ruhàkat, olyan dolgokat amin csak mosolygunk, mert azt sem tudjuk mire valò, vagy rohejes tàrgyakat àrulnak.
Nèzzuk a portèkàt ès csodàlkozva nèzunk "Ezt el tudja adni? Innen fog valaki venni valamit?" De hàt biztos. Mindig, minden àru megtalàlja a gazdàjàt, előbb-utòbb biztos.
Ki lehet a kèpen? Ki csinàlta a kèpet? Hol volt kifuggesztve? Engem mindig elgondolkoztat egy-egy tàrgy, milyen utat tesz meg, mire eljut ùj gazdàjàhoz.
